Kertész Imre munkásságával minden fiatal találkozik legalább egyszer. Miután 2002-ben irodalmi Nobel-díjat kapott, az iskolákban felvették Sorstalanság című könyvét a kötelező olvasmányok közé. Így mindenki olvas és tanul róla legalább e könyve kapcsán. Olyan idézetek találhatóak most itt meg ebben a bejegyzésben, amelyekkel mindenki azonosulni tud. Nagyon igazak és fontos, hogy ne felejtsük el őket a hétköznapokban sem.
Kép forrása: Petőfi Irodalmi Múzeum honlapja.
http://pim.hu/object.d950d514-fe13-4a4c-84a0-589c28b5cb4d.ivy
"Sosem kezdhetünk új életet, mindig csak a régit folytathatjuk."
"Élj úgy, mint akinek minden lépését áldás kíséri. Élhetsz úgy is, mint aki elátkozott. De akkor átkozott leszel. Viszont: hogy élhettél és munkálkodhattál, történjék bármi is, mindenképpen áldás volt; s azért volt áldás, mert elátkozott mivoltodban is képes voltál észrevenni az élet nagy esélyeit."
"Bármiben hiszel is, meghalsz; de ha semmiben sem hiszel, már élőnek is halott vagy."
"A rabságnak is vannak hétköznapjai, sőt, az igazi rabság csupa szürke hétköznap tulajdonképpen."
"Megélni az életet, azt, ami jutott, s úgy megélni, hogy a teljes jusson, ez az életfeladat, bárhol is éljünk."